Az ember eredeti közege a család és annak gazdasági kerete a háztartás. A család tevékenysége az élet mindennapi önfenntartási-, szükséglet- kielégítési és termelési mozzanatainak szerves egysége. A háztartásban – az élettevékenység teljességébe beágyazottan, annak alárendelten – nap mint nap találkozunk a vállalkozás csíráival, amikor a család átgondolja, megbeszéli azt, hogy

-    hogyan növelje bevételét ( gondolva erejére, idejére, tehetségére emberi életmódjára ),
-    mikor, mire hogyan használja fel meglévő erőforrásait,
-    milyen nem várt események jöhetnek közbe, amelyek meghiúsítják a kitűzött cél elérését.

A család tehát folyamatosan újabb és újabb célokat tűz ki (eredményre törekvő), s e célok elérése érdekében erőfeszítéseket hajlandó tenni (befektető ) és számol a bizonytalanságokkal, kockázatokkal.

A történelmi fejlődés során a családokban még egybefonódó funkciók közül fokozatosan kiváltak bizonyos gazdasági-, kulturális stb. funkciók, és nyitott, dinamikus árutermelők, kereskedők, szolgáltatók jöttek létre.

A korai középkorban a termelők áruját távoli földrészre szállító és ott értékesítő személyt tekintették vállalkozónak, aki személyes és részben tőke kockázatot is vállalt.

Az 1700-as években kezdték úgy értelmezni a vállalkozót, mint kockázat vállalót. A kereskedők, földművesek, mesteremberek és mások a gazdasági élet szereplői, általuk ismert áron vásárolnak, majd feldolgoznak valamit, azután ezt megpróbálják eladni előre nem ismert, nem meghatározó áron. Ily módon tevékenységüknek kockázata van.

Az ipari forradalom idején különvált a tőkével rendelkező személy, attól a személytől, akinek tőkére volt szüksége ahhoz, hogy elképzeléseit megvalósítsa. A különválás oka, hogy ebben az időben az iparosodás hatására számos új felfedezés, találmány született, számos új eljárást, technológiát dolgoztak ki, de éppen az újítóknak, feltalálóknak nem volt elegendő pénzük a kivitelezésre.

Ekkor léptek színre a kockázati tőkével azok a pénzemberek, akik tőkéjük egy részét kockázatos vállalkozásokba fektették, azért hogy ezek egy részétől magas megtérülési hányadban részesüljenek. (Tisztában kell lenni azzal a ténnyel, hogy a kockázati tőkebefektetések egy része vagy egyáltalán nem vagy csak nagyon rossz hatékonysággal térül meg.) ebben az időben a vállalkozót inkább újítónak tekintették, aki valamely újítása (találmánya) megvalósítása céljából működtet egy vállalkozást. Kezdeményező készségével, tapasztalataival, ötletességével hozzájárul a gazdálkodás sikeréhez. Ugyanakkor fontos, hogy felmérje az előre nem látható és nem befolyásolható körülmények következtében keletkező veszteség lehetőségeit is.

Egyéni feladatok, gyakorlatok

Gondolja végig saját családjának működését!

•    Megtervezik-e a család havi bevételét és kiadását ?
•    Végiggondolják-e, hogyan tudják növelni a bevételt és csökkenteni a kiadást?
•    Megtervezik-e a megtakarítás felhasználását?
•    Figyelik-e a napi kiadásokat, könyvelik-e azokat?
•    Mit tesznek, ha valamelyik betervezett költséget túllépik?