Minden vállalkozásra jellemző a jó lehetőségek felismerése és a lehetőségek kihasználása a siker érdekében.

A tapasztalatok  szerint a siker legfontosabb tényezői:

- hozzáértő és megfelelő tulajdonságokkal rendelkező vállalkozó, aki
társaival (beosztottaival) jó csapatot alkot,
- megfelelő termék, vagy szolgáltatás amely a fogyasztók számára a
versenytársaknál jobb megoldást kínál,
- megfelelő piaci szegmens,
- elegendő saját vagy idegen tőke a vállalkozás finanszírozására,
- helyes döntések meghozatala.

A vállalkozónak négy jellegzetes üzleti szempontot kell érvényesíteni:

-    stratégiai szemléletet,
-    a lehetőségek melletti elkötelezettséget,
-    a lehető legkevesebb forrás lekötését,
-    rugalmas vezetési struktúrát.

A stratégiai irányultság azt jelenti, hogy a vállalkozó nem csak a lehetőségek kihasználására törekszik (a vállalkozás gyors reakcióképessége ma már nem elegendő), hanem elő is segíti a változásokat, megelőzi azokat.

A vállalkozásnak tehát nem csak alkalmazóképességét, hanem fejlődőképességét is növelni kell. Mivel a vállalkozás stratégiája nem más, mint a hosszú távra kitűzött célok, és e célok eléréséhez szükséges eszközök és módszerek meghatározása, lényege a jövőbeli változásokra való tudatos felkészülés a jelenben. Éppen ezért a stratégiai szemléletű vállalkozó csak annyi erőforrást köt le, amennyi a stratégiai döntés megfelelő előkészítéséhez és megvalósításához szükséges. Magát a létrehozott szervezetet (vállalkozást) sem tekinti tabunak, a siker érdekében hajlandó és képes azt bármikor módosítani.

A stratégiai szemléletű vállalkozó az operatív munkát decentralizálja
(szétosztja, megfelelő személyekre bízza) a stratégiai munkát pedig centralizálja (központosítja). Végül olyan vállalati kultúrát, olyan emberi társadalmi atmoszférát igyekszik létrehozni, amely vonzó alternatívákat (változatokat) képes felszínre hozni, a versenyképesség kibontakoztatásának új területeit képes megnyitni.

A lehetőségek melletti elkötelezettséget a rövid időhorizont jellemzi, a vállalkozót a cselekvés kényszere befolyásolja. Időt kell nyerni a konkurenciával szemben. Mind-ehhez össze kell hangolni a szükséges tennivalókat a rendelkezésre álló idővel, s ennek megfelelően kell koordinálni a különböző tevékenységek határidőit.

A vállalkozónak az időt értékként kell számba vennie. A „reális idő” azt jelenti, hogy a megfelelő időpontban kell dönteni, szükséges időt kell fordítani az információk megszerzésére, feldolgozására és elegendő időnek kell maradnia a végrehajtásra, az eredmény megjelenítésére. A reális időbe beletartozik a lehetséges alternatívák (változatok) valamennyi következményének a mérlegelése is, hiszen a vállalkozói döntés hosszabb időre meghatározza a vállalkozás sorsát. A lehetőségek melletti elkötelezettség végső soron azt jelenti, hogy

-    fel kell tárni a létrehozandó vállalkozáson belüli valamint a vállal-kozás és partnerei vagy konkurensei közötti kölcsönös függőségi viszonyokat,

-    elemezni kell ezeket tisztázva, hogy közülük melyek az időhöz kötött tényezők (a kívánatos és elfogadható határidők meghatározása),

-    döntést kell hozni a kölcsönös függőségi viszonyok kezelési módjá-ról, a vásárlókkal és a  beszállítókkal való kölcsönös kapcsolatok rendszerének megteremtéséről, esetleg olyan rugalmas rendszer kialakításáról, amely képes alkalmazkodni a konkurencia vagy a tulajdonos által megkövetelt változásokhoz.

A  források lekötése. A vállalkozónak a korlátozott  erőforrások, az elavulás kockázata, a rugalmasság iránti igény és az üzleti kockázatok kényszerítő ereje következtében „amikor szükség van rá” alapon kell az erőforrások alkalmi (időszakos) megszerzésére törekedni.
Vagyis a vállalkozó általában szakaszosan, ismétlődő időszakonként köt le forrásokat, bizonyos feladatok végrehajtásának vagy célok elérésének függvényében.

Ezeket a gyakran másoktól származó forrásokat – többnyire hiteleket – általában nehéz megszerezni. Ez arra kényszeríti a vállalkozót, hogy a lehető legkevesebb forrás (hitel) felhasználásával érjen el jelentős teljesítményt.

A vezetés struktúrája (szerkezete). A vállalkozó – függetlenségi vágyának megfelelően – informális hálózatokkal teli, lapos szervezeti struktúrát alkalmaz.

A szervezet kialakításánál alapvető kiindulási pont az a követelmény, hogy a szervezeti struktúra feleljen meg a stratégiának, segítse az elképzelések (a célkitűzés) megvalósítását. Csak az adott viszonyok, a stratégiai pozíciók elemzése, a kritikus dimenziók meghatározása és rangsorolása alapján kerülhet sor valamilyen szervezeti alapséma felvázolására. Emellett azonban tág tere van bármilyen speciális vezetési szempont érvényesítésének. A receptek közötti válogatásnál egyetlen végső kritérium érvényesülhet csak: melyik szervezeti sémától remélhető a leghatékonyabb működés az adott környezeti feltételek, a választott stratégia mellett?